A csöndes utcán keszeg öreg csoszogott egy őszi délután. Lába alatt száraz falevelek zizegték, hogy sok-sok nyár elmúlt már.
Előtte hosszú magányos éj, s a június oly messze még. Az árvaháztól nem messze papírszelet ötlött szemébe a lehullott falomb közül.
Reszkető kézzel hajolt le érte, s ahogy olvasta a gyerekes írást, szeméből kibuggyant a könny, mert tüzes vasként égették szívét a szavak.

„Akárki olvassa ezt, szeretem, akárki olvassa, szükségem van rá. Soha senkinek nem mondhattam még ezt, hát akárki olvassa ezt, szeretem!"

Az öreg szemével az árvaházat fürkészte, s egy kislányon pihent meg tekintete, aki orrát az ablaküvegnek nyomva figyelt.
Akkor tudta, végre barátra lelt, integetett a gyermeknek, és mosolygott felé. Mindketten tudták, most már fittyet hánynak majd a télnek.
És úgy is lett, végignevették a zord időt. Beszélgettek a kerítésen át, maguk készítette apró ajándékokkal lepték meg egymást. Az öreg játékokat fabrikált a kislánynak. A gyermek gyönyörű hölgyeket rajzolt a bácsinak. Dús lombú fákat, tündöklő napot, és nevettek, nevettek egyre.
Ám beköszöntött a június, és a kislány rohant a kerítéshez, hogy megmutassa legújabb rajzát, de az öreget nem találta ott. Valami azt súgta, többé nem jön el.
Felment a szobájába, papírt, ceruzát vett elő, s ezt írta:

„Akárki olvassa ezt, szeretem, akárki olvassa, szükségem van rá. Soha senkinek nem mondhattam még ezt, hát Akárki olvassa ezt, szeretem!"

forrás: #‎JackCanfield‬ - Mark Victor Hansen : ‪#‎Erőlevesaleleknek‬ -3-porcio

A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. E szokás szerint húsvéthétfőn hajnaltól kezdve a fiúk vízzel, újabban csak illatos kölnivel locsolják meg az ismerős lányokat.Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elterjedt formájában vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak. A városokban, illetve napjainkban a finomabb formája az elterjedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers elmondásával kell kiérdemelni a jutalmul kapott festett hímes tojást.

Eredete

Van rá utalás a régi szláv gyakorlatban, és Csehországban már Konrád Waldhauser (1326-1369) is írt a locsolkodásról. Ez a szokás ismert Szlovákiában, Csehországban, Ukrajnában és Lengyelországban is. A szokásról Magyarországon már 17. századi írásos emlékek is fennmaradtak. A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára.A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

Húsvétkor ünnepli a kereszténység Jézus Krisztus feltámadását. A húsvét a legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában. A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette vonult be szamárháton Jeruzsálembe. A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe. Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Nagyszombat este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arról, hogy Jézus - amint azt előre megmondta - harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból.

"Egy nap a remény azt súgta a világnak:
"Soha ne gondold, hogy valami lehetetlen, hisz létezem!"
(F. Cappelli)

Szép húsvéti ünnepet kívánunk minden Látogatónknak!