"Nem múlnak Ők el, kik szívünkben élnek,
hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
kitündököl és ragyog egyre szebben
és melegít, mint kandalló a télben,
derűs szelíden és örök fehéren.
Szemünkben tükrözik tekintetük még,
s a boldog órák drága, tiszta üdvét
fölissza lelkünk, mint virág a napfényt,
s élnek Ők tovább, szűz gondolatként."
(Juhász Gyula)