Aktuális
"A világon a legszebb dolgok a törékeny üvegek és a rövid életű hópelyhek a tenyereden. Ahogyan felvillannak a szikrák a kihunyó tábortűzben, amire már nincs kedved még egy ágat rádobni - mindennek megvan a szabott ideje. Ahogyan elered az első tavaszi zápor, ahogyan felragyog a szivárvány a föld fölött, ahogyan elválik az ágtól a lehulló levél, végighasítja az eget a villám cikkcakkja. Ha akarod mindenütt, minden órában, minden percben megtalálod a szépséget.
(Szergej Vasziljevics Lukjanyenko)
Köszönjük a támogatást!
Köszönjük, hogy adója 1 %-val támogatja alapítványunkat!
Adószámunk: 18282388-1-06 Rendelkező nyilatkozat letöltése
Honlapunkat a Néró Média Kft, a fej- és láblécet Szemenyei Dóra készítette.
Segítőnk
Gáborné Puskás Julianna
(Végzettség: tanító, gyermek színjátszó-rendező, bábpedagógus, hittantanár)
Mióta az eszemet tudom, mindig is tanító szerettem volna lenni, ma pedig már csak remélni tudom, hogy az is maradok a szó igazi értelmében. Tanító, aki a tanítványaitól időnként sokkal többet tanul, mint amennyit adni képes. Ez a kölcsönös adás és elfogadás tartja bennem a lelket, hogy hosszú távon érdemes valódi önmagunkká válni. Érdemes tovább adni a kapott tudást, megmutatni a felfedezett, sokszor pedig az elveszettnek hitt és újra megtalált értékeket.
A DOMINO programjai lehetővé tették számomra, hogy az eddig összegyűjtött tapasztalataimat hasznosíthassam. Kipróbálhattam, hogy a jól bevált helyzeteken kívül is tudok-e kapcsolatot teremteni? Van-e szüksége valakinek arra, amit én tudok adni?
Ami ide vonzott, az éppen a közös munka öröme, a felelősség megosztásának lehetősége, a „senki sem sziget” élmény újra és újra megélése a különböző programok megvalósítása közben.
Számomra ez az a hely, ahol már sokszor megéltem Böjte Csaba üzenetének igazságát: „aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé”.
Szívesen segítek minden olyan program megvalósításában, aminek van valami köze a jóhoz, széphez és igazhoz, és ennek létrejötte szabad és derűs légkörben történik. Egyszerre élhetem meg az elfogadás biztonságát és a kihívás izgalmát, mindez pedig biztosítja azt a kiegyensúlyozott légkört, ami már önmagában is ajándék.
Büszke vagyok arra, hogy a „dominos” próbálkozásoknak már akkor is részese lehettem, amikor még csak álom volt az, hogy jó lenne olyan közösségi alkalmakat teremteni, ahol gyerek és felnőtt, visszahúzódó és szerepelni vágyó, amatőr és profi találkozhat, tanulhat egymástól. Örülök, hogy az „együtt lenni jó” vágya megtalálta a maga kereteit a DOMINO „fedőnév” alatt. Remény van bennem, hogy mint a mustármagból kifejlődött hajtás idővel terebélyes fává növi ki magát, és egyre több termést hoz sokunk örömére.
Mióta az eszemet tudom, mindig is tanító szerettem volna lenni, ma pedig már csak remélni tudom, hogy az is maradok a szó igazi értelmében. Tanító, aki a tanítványaitól időnként sokkal többet tanul, mint amennyit adni képes. Ez a kölcsönös adás és elfogadás tartja bennem a lelket, hogy hosszú távon érdemes valódi önmagunkká válni. Érdemes tovább adni a kapott tudást, megmutatni a felfedezett, sokszor pedig az elveszettnek hitt és újra megtalált értékeket.
A DOMINO programjai lehetővé tették számomra, hogy az eddig összegyűjtött tapasztalataimat hasznosíthassam. Kipróbálhattam, hogy a jól bevált helyzeteken kívül is tudok-e kapcsolatot teremteni? Van-e szüksége valakinek arra, amit én tudok adni?
Ami ide vonzott, az éppen a közös munka öröme, a felelősség megosztásának lehetősége, a „senki sem sziget” élmény újra és újra megélése a különböző programok megvalósítása közben.
Számomra ez az a hely, ahol már sokszor megéltem Böjte Csaba üzenetének igazságát: „aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé”.
Szívesen segítek minden olyan program megvalósításában, aminek van valami köze a jóhoz, széphez és igazhoz, és ennek létrejötte szabad és derűs légkörben történik. Egyszerre élhetem meg az elfogadás biztonságát és a kihívás izgalmát, mindez pedig biztosítja azt a kiegyensúlyozott légkört, ami már önmagában is ajándék.
Büszke vagyok arra, hogy a „dominos” próbálkozásoknak már akkor is részese lehettem, amikor még csak álom volt az, hogy jó lenne olyan közösségi alkalmakat teremteni, ahol gyerek és felnőtt, visszahúzódó és szerepelni vágyó, amatőr és profi találkozhat, tanulhat egymástól. Örülök, hogy az „együtt lenni jó” vágya megtalálta a maga kereteit a DOMINO „fedőnév” alatt. Remény van bennem, hogy mint a mustármagból kifejlődött hajtás idővel terebélyes fává növi ki magát, és egyre több termést hoz sokunk örömére.