„Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te
zsendülős zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet! Örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson…”
(Juhász Gyula: Húsvétra…)